Hihetek-e egy olyan Istenben, aki csak azért vet pokolra

jó embereket, mert nem keresztények?

Feltetted-e már ezt a kérdést?

Sok őszinte embernél vált ki ez a feltevés lelkiismereti konfliktust. Mert ha Isten valóban ilyen lenne, mi történne mohamedánok, buddhisták, zsidók, nem hívők miilióival?

Ez például azt jelentené, hogy egy kínai parasztasszony, aki egész életén át azért fáradozott, hogy ellássa családját és a férjéhez nindig hű volt, ugyanarra az örök sorsra lenne kárhoztatva, mint Adolf Hitler, aki gyűlölettel eltelve hat millió zsidót gyilkolt le!

Isten természetesen soha sem tenne ilyet, egészen biztosan nem, ha Ő ugyanaz az Isten, Akiről a Biblia ír, Akit Ábrahám ismert. Ábrahám így bizakodott:

„Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?“ (I.Móz.18:25)

Az a tanítás, miszerint a keresztények mind a mennyországba jutnak, míg mindenki más a pokolba, Istent hamis megvilágításba helyezi. Tagadja nagy szeretét azok iránt a férfiak és nők iránt, akik azon fáradoznak, hogy lelkiismeretük szerint éljenek, és semmit olyant nem tennének, ami embertársaikat tönkretenné. Isten igazságosan fog ítélni és mindenkit arra a helyre utal majd, amit megérdemel. Ennél az igazságszolgáltatásnál nem fog szerepet játszani, milyen hitet vall valaki, mert mindenkit cselekedetei szerint fognak megítélni.

Amit sok keresztény nem ért, az az, hogy háromféle örök sors van, nem pedig kettő.

Jelenések könyve 22:11 megmutatja:

Az emberek háromféle örök sorsát

(melyek Isten igazságosságát bizonyítják.)

Az emberiségnek három kategóriája van.

Mindegyik kategória valamelyik örök sorshoz van rendelve.

Az első kategória az emberek két csoportját öleli fel:

az igazságtalanok és a tisztátalanok.

Az igazságtalanok kihasználnak másokat saját önző előnyeik érdekében.

A tisztátalanok mások életét rombolják erkölcsi romlottságukban.

A második kategória az igazaké.

Az igazak a „jó emberek“, akik bármely nemzetiségből vagy kultúrából származ-

nak (Acs.10:35). Lelkiismeretük szerint élnek (Rm.2:14-16), félik az Istent és tisz-

telik embertársaikat.

A harmadik kategória a szenteké.

A szent „különleges feladatra kiválasztottat“ jelent. A szentek teljességgel Szaba-

dítójukért élnek (II.Kor.5:15). Ők a szent néphez tartoznak, melyet az ég Istene e-

zen a földön állít fel (I.Pt.2:9, Dn.2:44).

Jelenések könyve 22:11 minden egyes örök sorsot, mint bizonyos életutak következményét körvonalaz:

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is;

és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is;

és aki igaz, legyen igaz ezután is;

és aki szent, szenteltessék meg ezután is.“

Ez azt jelenti, hogy ahogyan eldöntöd, milyen életet élsz, az egész örökkévalóságban olyan leszel.

Ezért írja így, hogy

„legyen igazságtalan ezután is...

legyen fertelmes ezután is...

legyen igaz ezután is...

szenteltessék meg ezután is.“

Az ezután is azt jelenti: mindig.

A Föld minden nemzete minden tagjának egy napon a Teremtője előtt kell megfelelnie.

Ennél az igazságszolgáltatásnál nem játszik majd szerepet, milyen hitet vall meg valaki, mert mindenkit a cselekedetei után ítélnek meg.

„Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.“ (Jn.5:28-29)

„És a tenger kiadta a halottakat, akik őbenne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik őbenne voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.“ (Jel.20:13)

„Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: azoknak, akik a jó cselekedetekben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel, azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.“ (Rm.2:6-8)

Ennek a három kategóriának minden tagja azon a helyen lesz majd örökké, amelyet számára készítettek:

Az igazságtalanok és a tisztátalanok azon a helyen lesznek, amely a Sátán és angyalai számára készült - mindörökre a második halálban, a tűz és kénkő tavába vettetnek (Mt.25:41, Jel.20:10-14;21:8).

Az igazak azon a helyen lesznek, amely a világ megalapítása óta el van készítve a számukra - ők Isten örök országa népei között második életet élveznek majd (Mt.25:34, Jel.21:24,26; 22:2).

A szentek azon a helyen fognak örök életben részesülni, melyet Isten a saját, kiváltképpen való népe számára készített (I.Pt.2:9) - ez a hely a szent város, az új Jeruzsálem (Zsid.11:16, Jel.21:9-12).

Az igazságtalanok és tisztátalanok ítélete igazságos lesz:

Senki sem születik igazságtalannak vagy tisztátalannak. Ilyenekké a tetteik által lesznek. Mindenki a Teremtőjéről való ösztönös tudással születik.

Mindenki ösztönösen különbséget tud tenni jó és rossz között. Az igazságtalanok és a tisztátalanok nem találják kedvükre valónak, hogy ezt az ösztönös tudást megőrizzék (Rm.1:28).

Mindkét csoport megtöri lelkiismerete örök szövetségét (És.24:5-6).

Lelkiismeretük eltompul, mert nem vesznek tudomást az igazságról. Ennek következtében megsebeznek másokat, tévedésbe vezetik őket, messze az igaz úttól. Ezért érdemlik meg ugyanazt a sorsot, mely Sátánra és angyalaira vár.

Sorsuk a második halál lesz (Mt.25:41-46).

Az igazak ítélete igazságos lesz:

Az igazak azok között a határok között maradnak, melyeket a lelkiismeretük ír elő számukra. Elesett állapotban születtek, ezért ők is vétkeznek, de

nem tagadják meg a jóról és a rosszról való ösztönös tudásukat, és nem mennek a lelkiismeretük ellen (Rm.1:28).

Miután a halálban megfizettek bűneikért, feltámadnak az első halálból és ítéletre előjönnek (Zsid.9:27).

Nem mennek azonban a második halálba, mert nem szolgáltak rá. Nem adták magukat olyan dolgokra, amiért a második halált érdemelnék meg (Jel.21:8; 22:15). Mivel állhatatosan a jót cselekedték, örök sorsuk a népek második élete lesz (Jel.21:24; 22:2).

A szentek ítélete ugyancsak igazságos lesz:

A szenteket már nem kell megítélni, mert örök sorsuk már bizonyos (Jel.5:28-9).

Ők sem a népek második életében nem osztoznak, sem a tűz és kénkő tavának második halálába nem mennek. Ők már átmentek az örök halálból az örök életbe (Jn.5:24).

Ezt tanúsítja mindennapi szeretetteljes és önmegtagadó életük (I.Jn.3:14-16, Acs.2:44-45; 4:32-35).

Isten megszabadította őket Fia, Jahsua (Jézus héber neve), a Messiás halála által (És.53:10, Acs.2:24, II.Kor.5:15), mert hajlandók voltak az Ő akaratát cselekedni (Jn.7:17). Isten különleges tulajdonává lettek, és kifejezetten az Ő tervei és célja számára állnak készen. (Alapvetően nem a jó cselekedeteik miatt szabadította meg őket, hanem irgalmassága által. Szentjei közül a legtöbben tulajdonképpen a második halál felé vezető úton voltak.) Isten irgalmasságára adott válaszuk mutatta, hogy nagyra becsülik szenvedését a halálban, és teljes szívükkel átadták magukat Isten szándékának. Jahsua kijelentette, hogy ők számára értékesek, mert életüket, tulajdonukat, családjukat maguk mögött hagyták, hogy tanítványai legyenek (Mt.10:37-39, Mk.10:29-30, Lk.14:26-27,33).

Mindazok, akik nem így válaszolnak irgalmasságára, magukat méltatlannak ítélték az örök életre (Acs.13:46).

Mindazokból, akik szeretetére válaszolnak, az emberiség új népét készíti el, akik kizárólag Neki élnek. Azok, akik tökéletesen engedelmesek Iránta, sohasem látnak majd halált, mégcsak az elsőt sem (Jn.8:51). Az örökkévalóságon át a szent város lakói lesznek (Jel.21:10-12).

A szent nép tagjai lesznek ezentúl, mert már ezidő szerint is azok voltak (Ef.2:12-13). Jahsuával, a Messiással uralkodnak majd a nemzetek fölött Isten örök birodalmában.

Legyen számodra világos, hová fogsz menni, mert

most még meg tudod változtatni a sorsodat, de akkor már nem, ha már

odaérkeztél!

Home	Tartalom